Futtában

Annyira régen, hogy már-már a lábam is teljesen elfelejtette, hogy mi is az a futás.

Mint mindennek, ennek is oka van. Magánéleti. Naná. De már vége van. Naná!

Egy kis áttekintés, hogy is állok most, mik a tervek, úgy egyáltalán mi is történik.

Hogy állok? Végre megint rendszeresen eljárok "futni".  Az idéző jelek maradnak, hiszen a sebességem egyelőre a béka segge alatt van. Ami pozitív, hogy végre megy egyben 10 km. Ehhez azért kellett egy darabig kapaszkodni. Hogy a kapszkodás és fejlődés könnyebben menjen a futás mellé más állóképesség javító mozgást is beiktattam, ez a kettlebell. Egyelőre heti 2 alkalommal, de már most érzem a jótékony hatását. Olyan izmok jelentek meg rajtam, aminek a létezéséről se tudtam. Hogy még jobban hassak magamra, megvettem az első igazán futós felszereléseket.

Mik a tervek? Futni. Lehetőleg minél többet, minél hosszabban. Megint szeretnék oda eljutni, hogy 2-3 órára ki tudok szabadulni a természetbe és többé-kevésbé futással tudom tölteni az egész időt. És igen. Akarok menni versenyekre. Nem nyerni, ott lenni. Odaállni egy rajthoz és végigmenni úgy, hogy közben jól érezzem magam. Oké, nem közben. Közben zihálni akarok, nyögni, fájni. Utána! Utána legyen jó. Úgy fest idén erre lesz lehetőségem. Egyrészt a kettlebelles társakkal akarunk indulni Spartan Race-en, másrészt csapatban egy maraton néz még ki. Minden más már csak mókából, mintegy desszertnek. :)

Mi történik? Minden. Amit időm és erőm enged. Időt és erőt is egyre többet tudok szánni futásra. Az idővel kapcsolatban már rég az a felfogásom, hogy jut mindenre, amire tényleg akarsz szánni. Az erő pedig szerencsére egy olyan forrás, amit a futás hoz magával. Minél többet futok, annál erősebb leszek, hogy többet futhassak. A határ? Még a csillagos ég sem!

Rise and shine!